Babits Mihály: A régi kert


I Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt, ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap – mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt, amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak. Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág, petúnia, muskátli, dáhlia és georginák, és rózsa, rózsa! – A reggelnek még a zöld gyep örül, a zöld gyep és a barna lóher az [...]

Karinthy Gábor: Bánat


Az ég oly mély és enyhekék a fáradt szemem lebágyad. Ti úgy hívjátok: renyheség, én úgy hívom, hogy: bánat. Hogy mi a bánat? Kósza tűz. A lélek lila lángja. Derengő, csendes, lenge, szűz. A vágyak ispilángja.. Hogy mi a bánat? Egy hajó a remény holt vizében. A vert hab hangja elhaló, mint sóhaj süket éjen. Az ég oly mély és enyhekék s fáradt szemem lebágyad. Ti [...]

Dsida Jenő: Csöndes minden


Lám, lám itt csöndes minden, egyszerű szobában lakom, fehérre meszelt falak közt, még a falutól is távol. Itt nincsenek dübörgő rotációsok, nincsenek zakatoló festékszagú, piszkos hétköznapok, örökös itt a csend és a vasárnap. Az ablakom a mély fenyvesre nyílik, mozdulatlanok az örökzöld lombok, lehet nagyokat, tisztákat lélegzeni, a felhők is hallgatagok, szinte odafagytak a tiszta égre. És valahogy ez mégsem a feloldott bánat, a méltóságos nyugalom; ez csak a [...]

Babits Mihály: Egy szomorú vers


Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek mint idegen fiút, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha. Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, mindég a szenvedésre vitézül víni kész: magányosság vitéze, magam ellen vitéz, barangoló, borongó, ki bamba bún borong, borzongó bús bolyongó, baráttalan bolond. Nekem nem volt barátom, nem is lehet soha, örökre már belátom, maradtam mostoha nincs szem, amely szememben a lelket lelje meg, szív, mely setét [...]

Radnóti Miklós: Vihar előtt


Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik, mögötted szakállas haditettek, vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért, mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré, míg körötted körbe-körbe lengett a halál és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget, mert villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek [...]

Tóth Árpád: Esti ének


A holdat nézd, fölült a háztetőre, S arany testét szikrázó gombolyagba Görbítve, mint bizarr kandúr, olyan ma, Vén, kéjes, égi állat, éjek őre, – Fáradt szegény, pihenni volna kedve: Érzed? most rádnéz, s elszántan, vakon Hozzádvetné magát az ablakon, S szelíd térdedhez kúszna törleszkedve.  S a félsötét szobában nézz körül, – Érzed? reszketnek a bús bútorok ma, Rejtelmesen mind hozzád tántorogna, S mint halk, borús [...]

Móra Ferenc: Hajnali dal


Amint éjféli órán Az álom szárnya ért: Álmomba jaj, de jó volt, Az isten tudja, mért. Lezárt szemmel bolyongtam Egy kertbe valahol, Az isten tudja, merre, Az isten tudja, hol. Lezárt szemem szelíden Csókolta valaki, Az isten tudja, hányszor, Az isten tudja, ki. S ahányszor karja átfont, Ahányszor csókja ért: Mindég egy könnye hullott, Az isten tudja, mért. 1900.

Édesanyám emlékére


József Attila: Kései sirató Harminchat fokos lázban égek mindigs te nem ápolsz, anyám.Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,kinyujtóztál a halál oldalán.Lágy őszi tájból és sok kedves nőbőlpróbállak összeállitani téged;de nem futja, már látom, az időből,a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem,a hadak vége volts ez összekuszálódott Budapestenkenyér nélkül, üresen állt a bolt.A vonattetőn hasaltam keresztben,hoztam [...]

Nagy László: Himnusz minden időben


Te szivárvány-szemöldökű,Napvilág lánya, lángölű,Dárdának gyémánt-köszörű,Gyönyörűm, te segíts engem! Te fülemülék pásztora,Sugarak déli lantosa,Legelső márvány-palota,Gyönyörűm, te segíts engem! Siralomvölgyi datolya,Festmények rejtett mosolya,Templomon arany-kupola,Gyönyörűm, te segíts engem! Díjra korbácsolt versenyló,Lázadásokban lobogó,Csillag, dutyiba pillantó,Gyönyörűm, te segíts engem! Harctéri sebek doktora,Hazátlanoknak otthona,Mézes bor, édes babona,Gyönyörűm, te segíts engem! Piaci csarnok álmosa,Nyomorúságnak táncosa,Szilveszter-éji harsona,Gyönyörűm, te segíts engem! Béta-sugárban reszkető,Sok-fejű kölyket [...]

Márai Sándor: Mosoly játsszon az arcodon…


Álldogáltam a tenger partján, A víz színén a hold pihent. Mélységes nyugalom áradt Odafent és idelent. A pillanat elvarázsolt. Szívemet béke járta át. Ott kint a végtelen, nagy tenger, Lelkemben bent a nagyvilág. Hogyan lehetnénk boldogabbak? Álmodjunk együtt szebb jövőt! Tenger nyugalma ránk ragadjon, S hagyjuk elmenni a múlt időt! Éljünk a mának! Ma is, és holnap. Élvezzünk órát, s perceket! Mosoly játsszon arcunkon mindig, És szeressünk, [...]