Száll a kakukk fészkére


Régen, még betegségem előtt olvastam, csak részleteiben emlékeztem a történetre. Most megnéztem videón, Milos Forman rendezésében a filmet. Igazi filmművészeti alkotás!

Borzasztó nehéz volt a jeleneteket látni és elvonatkoztatni az én kórházban töltött időmtől. Én is begyógyszerezve ültem a beszélgetéseken; sokáig nem tudtam felfogni, hogy mi történik velem. Indián “Főnökhöz” hasonlóan kívülálló voltam, engedtem, hogy a dolgok megtörténjenek velem – de nélkülem.

Sokkoltak is, nyolcszor. Nem erőszakkal, hanem a beleegyezésemmel. Nem volt ilyen fájdalmas és brutális, de mégis csak volt. Azt, hogy milyen voltam utána, nem nagyon tudom felidézni, mert altatásban végezték a műveletet és a kezelés végén még jótékony álomba zuhantam. Elvesztettem az emlékeim nagy részét és olyan voltam mint a kezes bárány.

Ma már nem tudnám megmondani, hogy érdemes volt-e ennek a kezelésnek alávetni magam. Mivel nem reagáltam a gyógyszerekre, már csak ez az egy megoldás látszott kivitelezhetőnek. Pozitív eredménye nem sok volt, de én nagyon akartam a változást és bármibe beleegyeztem volna.

A könyvet is ajánlom olvasásra, én is újra el fogom olvasni.