A véletlen értéke


Pár óra alatt olvastam el Heller Ágnes A véletlen értéke című kötetet.

Tulajdonképpen Heller Ágnes könyveinek megismerését (egy részének újraolvasását) tűztem ki célul. Gondoltam bevezetőként a legjobb, ha magával az alkotóval kezdem az ismerkedést, hiszen róla, jó részt csak a Wikipédiában olvastam bővebben.

Még főiskolai hallgató koromban tanultam Lukácsról, akinek iskoláján Heller Ágnes nevelkedett. Egyetemista koromban a szociológia tanszéken hangzott el sokszor a neve, és bár nem volt kötelező irodalom, akkor szereztem az első ismereteimet a professzor asszony munkáiról.

“Véletlen” halála, nagyon közelről megérintett, hiszen a rendszerváltás óta figyelemmel kísértem harcos, fáradhatatlan személyiségét, munkásságát. Teljesen természetes volt számomra, hogy a végső tiszteletadást személyesen rovom le előtte. Életemben ekkor voltam először zsidó temetésen, ami nagyon felkavart. (Természetesen csendben meghúzódtam a hatalmas tömegben, és bár szomorú valósággal álltam szemben, mégis felemelő érzés kerített hatalmába. Heller Ágnes szabad lett!)

A könyv könnyed stílusa magával ragadó, olvasás közben csak azt vettem észre, hogy egy egész évszázadot felölelő ismeretanyaggal (művészetek, politika, filozófia, szociológia…) lettem gazdagabb. Amikor napjaink kormányzati politikusai lekommunistázzák és még részvétüket sem fejezik ki halálával kapcsolatban, szívem szerint felkiáltanék: Olvassátok el a könyvet és megtudjátok, mennyire volt kommunista!

Lehetetlen vállalkozás a könyv bemutatása. Az életképek kultúrtörténeti darabkák, amelyeket mint apró diákat, mindenkinek szemügyre kellene vennie. Azt hiszem minden túlzás nélkül állíthatom, hogy alapmű. Olvasása elragadó és felemelő, kincsesbánya, amely arra ösztönöz bennünket, hogy szellemi és erkölcsi nagyságot követve, folytatnunk kell egy szabadság felé kijelölt utat, melynek választása kizárólag rajtunk múlik.